Interjú Horváth Fannival, a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Kampuszának gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatójával
Fanni, hogy jött neked ez a pénzügyi vonal? Már középiskolában is erre készültél?
Már általános iskolás koromban eldöntöttem, hogy közgazdász szeretnék lenni. Ennek érdekében a zalaegerszegi Csány László Technikumban folytattam tanulmányaimat. Körülbelül 14 éves korom óta célirányosan tanulom ezt a szakmát, és középiskolában egyértelművé vált számomra, hogy ezen a területen szeretnék maradni. Végül a Pannon Egyetem zalaegerszegi képzését választottam, részben azért, mert itt születtem, és helyben elérhető volt, másrészt a duális képzés lehetősége döntött.
Fotó: Jóna István
Mi fogott meg a közgazdász szakmában ilyen fiatalon? Mi az, ami általános iskolás korod óta motivál?
Mindig is nagy kedvencem volt a matematika, és szerettem volna pénzügyekkel foglalkozni. A nagymamám is közgazdász volt, de a legnagyobb hatást az egyik unokatestvérem gyakorolta rám, aki szintén a Csányban tanult, majd a Pannon Egyetemre jött. Így egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is ezen az úton haladok, és eldöntöttem, hogy közgazdász leszek.
Már a harmadik év második felét írjátok. Kikristályosodott már benned, hogy melyik szakterület áll hozzád a legközelebb?
Nagyjából igen, bár sokáig változott bennem, hogy pontosan mit is szeretnék csinálni. Mostanra egyértelművé vált, hogy elemző területen szeretnék elhelyezkedni: például kontrollerként vagy közgazdasági elemzőként. Ugyanakkor a tudományos pályát sem vetem el.
Aktív tagja vagy az egyetemi közösségnek: MKT, TDK és számos program. Hogyan indult ez nálad?
Az MKT-val (Magyar Közgazdasági Társaság) egy nyílt napon ismerkedtem meg középiskolás koromban. Egy kerekasztal-beszélgetés során hallottam róluk, és rögtön megtetszett, hogy egy ilyen ifjúsági szervezet foglalkozik a szakma népszerűsítésével és a tudás elmélyítésével. A Tudományos Diákköri Konferenciával (TDK) pedig az egyetemen találkoztam először. Egy véletlen folytán hallgattam végig az erről szóló tájékoztatót, és nagyon megtetszett, hogy egy saját témában elmélyülhetek, és szakmai versenyeken is részt vehetek. Azóta már négy TDK-dolgozatom készült el: három saját és egy társszerzős.
Pályaorientációs eseményeken is rendszeresen részt veszel. Miért tartod ezt fontosnak?
Szerintem a legfontosabb az, hogy a középiskolásoknak a valódi egyetemi életet mutassuk meg, hiszen az általános leírásokat, képzési információkat bárhol elérhetik. Az igazi egyetemi élményeket viszont csak személyesen lehet átadni. Nagyon szeretek középiskolákba járni, mert úgy érzem, hitelesen tudom megmutatni, mennyi lehetőség van akár itt, a zalaegerszegi kampuszon is.
A duális képzésről is beszéljünk! Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulást és a munkát?
Ez szerintem csak akarás kérdése. Az egyetem biztosít egy napot a héten, amikor csak a munkára kell koncentrálni. Persze szükség van jó időbeosztásra, hiszen néha áldozatot kell hozni: egy-egy estét tanulással tölteni a munka mellett. Ugyanakkor a duális képzés előnyei messze felülmúlják ezeket a nehézségeket.
Mit üzennél a középiskolásoknak, akik februárban jelentkeznek majd az egyetemekre? Mire figyeljenek?
Azt tanácsolom, hogy nézzék meg részletesen a tantervet és a tantárgyakat, mert ezekből látják majd, pontosan mit is fognak tanulni az adott szakon. Emellett keressenek olyan egyetemet, ahol aktív közösségi élet van, és lehet csatlakozni szakmai szervezetekhez vagy a HÖK-höz. Az ilyen programok nagyban hozzájárulnak a személyes fejlődésükhöz.
Interjú: Jóna István