Hallgatóból oktató – folytatás a katedra másik oldalán
Beszélgetés Márkus Mónikával

Márkus Mónika Karunk tanársegéd oktatója 2010-ben szerezte meg első oklevelét az akkori Budapesti Gazdasági Főiskola, Pénzügyi és Számviteli Kar Zalaegerszegi Intézetében, Gazdálkodási és menedzsment alapszakon. Tanulmányai ezzel nem fejeződtek be, hiszen mesterdiplomát szerzett Sopronban vállalkozásszervezőként és 2018-ban elvégezte a Gazdasági logisztikus szaktanácsadó szakirányú továbbképzést is Karunkon. Sikeres tanulmányai mellett a legszebb élményeket adták számára a Kampuszon eltöltött főiskolás évek. 2006 januárjában lépett be először az intézmény kapuján, mely a mai napig a mindennapjai részét képezi, immár a katedra másik oldalán, hiszen az egykori hallgatóból kolléga lett. Ma már a Logisztika és Menedzsment Informatika Tanszék oktatójaként segíti a hallgatókat.

A főiskolás évek kihívásairól és a jövőbeli célkitűzésekről Márkus Mónikával beszélgettünk:

2020 11 10 Pannon Egyetem Márkus MónikaNagyon mozgalmas hallgatói évek vannak mögötted. TDK titkár voltál és az MKT Zalaegerszegi Ifjúsági Szervezetének aktív tagja is. Milyen tapasztalatokat hoztál magaddal hallgatói éveidből?

- Az egyetemi létbe való belerázódás után, pillanatok alatt eljött az a pillanat amikor arra adtam a fejem, hogy TDK-n vegyek részt. Ez rengeteg plusz élményt és tapasztalatot jelentett. Hiszen meg kellett tanulni szakmai nyelven írni, e mellett pedig rutinosabb előadóvá is váltam a konferenciáknak köszönhetően. Az így szerzett tapasztalat rengeteget adott, hogy ki tudjak állni a katedra másik oldalára és próbáljak tanítani. De nem csak a TDK konferenciák voltak meghatározóak, hanem a hozzá kapcsolódó élmények is, az oktatók és hallgatók közötti közvetlen kapcsolat.

E mellett az MKT aktív tagjaként számos rendezvény szervezésében is részt vettem, ami projekt szemléletet adott, és kipróbálhattam magam ezen a területen is. Ezek a plusz tevékenységek pedig sokat segítettek számomra az elmúlt évek Alumni rendezvényeinek megszervezésében.

- Mi volt az a fordulópont az életedben, amikor eldöntötted, hogy te is oktatóként szeretnéd folytatni a pályafutásod?

- Talán a forduló pontot az jelentette, mikor másodéves hallgatóként az első TDK dolgozatomnál egy szuper közösség tagja lehettem - az amúgy is pici Intézeten belül - egy kis család tagjává válhattam, ami akkori tanáraim és hallgató társaimból állt. És itt volt valószínűleg az a bizonyos "fordulópont". Azt éreztem, hogy nagyon jó itt lenni, és hogy egykori oktatóim, akik jelenleg már kollégáim, milyen összetartó csapat. Számomra az ideális munkahely az valami ilyesmit jelent, segíteni másoknak, emberekkel foglalkozni, egy családias környezetben. Ezen kívül személyiségemből adódóan is inkább kapcsolat fókuszú vagyok, ami valljuk be ezen a pályán nem hátrány. És nem titok, hogy egy személyes felkérés hatására szinte gondolkodás nélkül mondtam igent az oktatói állásajánlatra. Mondhatni a "Maslow piramisom" csúcsát jelentette az, hogy Zalaegerszegen taníthassak az egykori intézményemben és hát ez az „álom” valóra vált.

- Mit jelent számodra a zalaegerszegi Kar?

- A zalaegerszegi Kar - akkor még Intézet - egy családot jelentett és jelent mind a mai napig számomra, főleg ha a TDK-s csapatra gondolok. Ma már a volt oktatóimmal és jelenlegi kollégáimmal baráti viszony alakult ki. 2006-2010 között, de napjainkban is azt a közösséget jelenti számomra, ahova minden nap jó bejönni. Egy szervezetet az ott dolgozók tesznek olyanná, amilyen. Ez hallgatóként is fontos volt számomra és ma már dolgozóként is, hiszen a személyesség, a közvetlenség olyan érték Karunkon, amely megfizethetetlen és egyedi.

- Mit tartasz a mai korban az oktatói lét legfontosabb kihívásának?

- A legfontosabb szerintem, hogy a hallgatók bizalmát elnyerjük. Ez pedig szerintem csak úgy lehetséges, hogy hitelesen tudjunk információt, tudást átadni. Napjainkban nagyon fontos, hogy élményszerű legyen az oktatás és tudjunk olyan gyakorlati példákat hozni számukra, amik a valóságot tükrözik. Én azt látom, hogy fontos a hallgatók számára az oktatók hozzáállása is, hogy felnőttként kezeljük őket, ugyanakkor támogatólag mellettük legyünk. Továbbá az oktatás ne csak abból álljon, hogy bemegyek az órára és megtartom azt, majd kijövök. Nekik is fontos, mint annak idején nekünk is, hogy lehessen az oktatóktól kérdezni. Akár egy kávé mellett a büfében beszélgethessünk szakmai és kevésbé szakmai dolgokról is.

- Mik a jövőbeli terveid, amiket meg szeretnél valósítani?

- Hát nem egyszerű kérdés, de természetesen szeretnék jobb oktató lenni, még több szakmai ismeretet, tapasztalatot gyűjteni, hogy a hallgatók számára is át tudjam adni. Úgy gondolom, hogy oktatóként fontos küldetésünk olyan egyetemi környezetet teremteni, ahol a hallgató egyenrangú partner az oktatás folyamatában.

Interjú: Lukács-Gaál Eszter