Sport és egyetemi csúcsteljesítmény karöltve - interjú Balázs Bencével

„A sport megtanított arra, hogy mindig magasabb szintre lépjek.” 

Balázs Bence 3. évfolyamos hallgatónk gazdálkodási és menedzsment szakon. Az egyetemen elért eredményeit, sikereit nehéz lenne teljes körűen felsorolni, így csak a legjelentősebbeket emeljük ki: már elsősként TDK pályamunkát készített egyik volt gimnáziumi társával, Tóth Mátéval (3. évfolyamos, pénzügy és számvitel szakos hallgatónk) , az intézményi konferencián 2. helyezéssel jutottak tovább a pécsi országos versenyre, a tavalyi tanévben két TDK pályamunkával ért el dobogós helyezést, kétszer elnyerte a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat, egyszer az Új Nemzeti Kiválósági Ösztöndíjat, valamint két alkalommal az MNB Kiválósági Ösztöndíját is. Emellett angol nyelven tartott előadást egy hallgatói konferencián fenntarthatósági témában, amelyből publikáció is megjelent a Prosperitas kiadványban. Több szakmai versenyen is dobogós helyezést hoztak el a GKZ-t képviselő csapattársakkal. Tavaly pedig elnyerte a grazi Karl Franzens Egyetem Erasmus ösztöndíját is és sikeresen zárta az angol nyelven zajló félévet.

Bence vallja, hogy ezen sikerekhez nélkülözhetetlen alapot adott a versenyszerű sportolás.

 Hogy kezdődött a sport pályafutásod?

Kisgyermek koromban szinte minden labdasportért rajongtam, de igazán közel a foci állt hozzám, így 6 évesen kezdtem el edzeni a ZTE FC-ben. A focipályák mellett volt a Tenisz Klub, így egyik alkalommal bekapcsolódhattam egy teniszedzésbe is. Azt hiszem első benyomásra „szerelem” volt. Kezdetben mindkettőt űztem, s szorgalmasan jártam az edzésekre. Közben vittek bennünket versenyekre is, így már nehezen volt vállalható mindkét sportágra koncentrálni. 10 éves koromban döntenem kellett, s én a teniszt választottam. Azóta a ZTE Tenisz Klub igazolt versenyzője vagyok, s a tenisz a mindennapjaim része.

Mely eredményekre vagy a legbüszkébb?

10 éves korom óta rengeteg versenyen vettem részt, s minden olyan helyezésre büszke vagyok, amikor dobogóra állhattam. 1-3. helyezést Diák Olimpián kétszer, régiós szinten 8-szor, Vidékbajnokságon 6 alkalommal, országos versenyen pedig 20 alkalommal értem el. F14-F16-os korcsoportban pedig az ország legjobb húsz teniszezője között voltam a ranglistán.

Hogyan összeegyeztethető a sport a kiváló tanulmányi eredménnyel és sokrétű egyetemi sikerekkel?

Jó időbeosztással, előre tervezéssel, kitartással és szorgalommal. Úgy gondolom, hogy a sport észrevétlenül adott nekem a hosszú évek edzéseinek és versenyeinek köszönhetően olyan értékrendet és kompetenciákat, amelyek megállíthatatlanul visznek előre azóta is. Mindezekhez nélkülözhetetlenek voltak a tanáraim, a sportban az edzőim, a klub vezetői, a csapattársak, egyetemi oldalról a zalaegerszegi kar oktatói és munkatársai, valamint a családom, akiknek ezúton is köszönöm a segítő és támogató hozzáállását, hiszen a siker sosem jár egymagában!

Mik a jövőbeli célkitűzéseid, álmaid a közgazdász pályán és a teniszben?

Harmadévesként visszatekintve a közgazdász pálya nagyon jó választás volt a gimnázium után, amelyen belül rengeteg terület érdekel, s a szakmai tárgyak egyre több ajtót nyitnak ki. Egyelőre a logisztikai terület tűnik számomra a legvonzóbbnak. A diploma megszerzését követően tovább szeretnék még tanulni mesterképzésen. A teniszben továbbra is szeretném megmérettetni magamat versenyeken mind hazai mind nemzetközi szinten, s a megszerzett tudásomat, tapasztalatomat szívesem megosztom mindazokkal, akik kedvet éreznek teniszezni. Ezen elkötelezettségemet jól igazolja, hogy az egyetem mellett jelenleg járok egy edzői képzésre is. Ezt a sportot bármikor el lehet kezdeni, s nagyon jó látni a zalaegerszegi pályákon a 70 év feletti korosztályt is játszani.

Milyen üzenetet adnál a hallgatótársaidnak?

Az egyik példaképem Rafael Nadal, spanyol teniszező, aki az egyik interjúban így nyilatkozott: „Did you see the speed of the ball or not?“ (Vagy látod a labda sebességét vagy nem?) Ez a gondolat nekem fontos útravalót ad, hiszen napjainkban minden hihetetlenül gyorsan változik, aki egy pillanatra megáll vagy elbambul, iszonyatosan elmarad! Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani bátornak kell lennünk, s törekedni kell arra, hogy kövessük a „labda sebességét”!