Ha nem könyvtárlátogatási uborkaszezon volna, meg sem említenénk, hogy 2023 nyarán teljes körű állományellenőrzést (leltárt) végeztünk. A vonatkozó rendelet szerint a leltározás esetünkben háromévente kötelező és ennek csak minden második alkalommal kell teljes körűnek lennie, így korábbi leltárunk csupán a gyűjtemény 22,25%-ára terjedt ki (ezzel 3738 db dokumentumot érintett). Ezt csak tényként említjük és igazán nem bosszantani kívánjuk a más területeken (pl. a kereskedelemben) dolgozókat, akiknek rendszeresen jelentős időt és energiát kell fordítaniuk a leltározásra.

A 2023.06.26-án kezdődött nyári leltárunk 12127 dokumentumra terjedt ki, összértékük 35,35 millió Ft. Ha a 2009 óta e-formátumban gyűjteményezett 2136 záró- és szakdolgozatot nem számítjuk, közel tízezer fizikai egységet ellenőriztünk (egy egységnek számítva az időszaki kiadványok évfolyamait is, akár 52, akár 2 szám reprezentálja azt). A technológiai hátteret a Huntéka integrált könyvtári rendszerszoftver katalógus moduljának leltározási funkciója biztosította. Mivel a leltározás során a vonalkódok beolvasásához, valamint a példányok leltári dátumbélyegzéséhez minden egyes példányt kézbe kellett vennünk, ez jó alkalom volt a polcrendszer teljes takarítására, portalanítására is. Közben találtunk a dokumentumokban egy-két bennfelejtett levélkét, csokipapírt és egyéb "olvasói relikviát".

A leltár során 56 nyilvántartási hibát azonosítottunk (zömmel a selejtezési jegyzékekhez képest elmarad kivezetéseket, rekordtörléseket), melyek javításait elvégeztük, valamint az egy ideje már kallódóként nyilvántartott példányokból is megtaláltunk párat - sajnos ilyesmi a raktári rend szisztematikus ellenőrzése mellett is előfordul. A könyvtár állományának 76,9%-a szabadpolcos hozzáférésű, néha egy-egy dokumentum nem a megfelelő helyre kerül vissza. Néhány példány viszont végleg elkallódott. A túlnyomóan szabadpolcos elhelyezés mellett kivételes esetekben előfordul a dokumenum regisztáció nélküli elvitele - nem is feltétlenül szándékosan -, valamint az utolsó teljes körű leltár (2017) óta eltelt időszakban legalább 35.000 kölcsönzési/hosszabbítási tranzakció történt, pár adminisztrációs hiba szintén segíthette ezt. A vonakozó rendelet alapján a kimutatott hiány a megengedhető hiány (káló) értékének 5,4 százalékát képviselte - a használati, forgalmi feltételek mellett elkerülhetetlen kezelési veszteségnek tekinthető. A legértékesebb hiányzó mű Chikán Attila "Vállalatgazdaságtan"-ának 2017-ben megjelent 5. kiadása volt, bruttó 4375 Ft beszerzési árral.

Az állomány ellenőrzését nyitvatartás mellett bonyolítottuk le, de az olvasók szinte semmit nem érzékeltek belőle - csak a Zalaegerszegi Egyetemi Központ munkatársai jelentettek kivételt, mivel az általuk munkaeszközként használt tartós kölcsönzésű dokumentumok meglétének igazolásához a példányokat be kellett mutatniuk, ami számukra némi elkerülhetetlen herce-hurcával járt. Következő leltárunk 2026-ban várható - hacsak közben jogszabály vagy intézményi szabályzat változása, netán egyéb ok nem módosítja az esedékességet.

A gyűjtemény számbavétele óhatatlanul felszínre hozta a szakmai jövővel kapcsolatos reflexióinkat. A könyvtárhasználat átalakulása folyamatosan zajlik - a web, majd az okoseszközök megjelenése és használatának elterjedése az összes könyvtártípust érintette, de különösen erősen hatott a felsőoktatási (szak)könyvtárakra, ahol az okatási-tanulási módszerek változása még inkább fokozta a nyomtatott dokumentumok használatának visszaesését, a digitális forrásokra történő átállást. A Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (az IFLA) 2021. évi trendjelentésében megállapította, hogy a lokális fizikai gyűjtemény jelentősége tovább csökken - az erőforrások digitalizálása és az intézmények közötti munkamegosztás lehetőségei miatt ma már nem annyira releváns helyi gyűjteményekről beszélni, sokkal inkább az univerzális forrásokhoz való hozzáférésről. Mi köze van ennek a leltározáshoz? Közel semmi, de "szolgáltatói szemmel" a hálózatba, a digitálisba való teljes(?) könyvtári alámerülés nem pusztán szükségszerűnek, hanem roppant kívánatosnak tűnik. Akkor is, ha egy nyomtatott könyvhöz képest iPad-del tényleg nem lehet hatékonyan agyoncsapni a pestis döglegyeit, ahogy azt "Az utolsó boszorkányvadász" c. filmben Michael Caine megállapította.