Miért a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központot választottad? - Interjú Bíró Dominik hallgatóval

Interjú Bíró Dominik gépészmérnök hallgatóval

Dominik, mesélj egy kicsit magadról! Honnan érkeztél, és milyen középiskolából indultál el az egyetemi pályádon?

Zalaegerszegről jöttem, a Ganz Ábrahám Technikumból. Gépészetet tanultam, és miután végeztem, maradtam még egy évet a technikusi képzésen. Ez nagyon hasznos volt, főleg azoknak, akik gépészmérnöki szakra készültek, mert a technikusi év során sok gyakorlati és elméleti tudást szerezhettünk, amit az egyetemen is kamatoztatni lehetett.

Fotó: Jóna István

Ezek szerint a technikusi év nagy előnyt jelentett?

Igen, abszolút. Bár voltak gyakorlati órák is, igazán az elméleti alapokban volt nagy szerepe. Rengeteget tanultunk, és ez segített az egyetem kezdeti időszakában is. Azok a gyakorlatias dolgok, amelyeket ott tanultunk, itt, az egyetemen is előkerülnek.

Miért választottad a gépészetet középiskolában? Már gyerekkorodban is érdekelt ez a terület?

Nálam ez fordítva történt. Először bekerültem a gépészetre, és közben kezdett el egyre jobban érdekelni. Persze gyerekkoromban is szerelgettem, bütyköltem ezt-azt, de nem olyan szinten, mint később. A technikusi év viszont igazán ráerősített erre a szakmai érdeklődésre. Akkor értettem meg, hogy a gépészet nemcsak helyben, hanem globálisan is keresett szakma. Bárhol a világban hasznosítható, és ez nagyon motivált.

Tehát már középiskolásként is tudtad, hogy egyetemre szeretnél menni?

Igen, evidens volt számomra. Bár nem jöttem túl fényes bizonyítvánnyal általános iskolából, a középiskolában már tudatosabban terveztem. Kilencedik-tizedik osztály környékén az ember már jobban látja, merre tart, és képes irányt váltani, ha szükséges. Én is akkor döntöttem el, hogy továbbtanulok.

Miért a Zalaegerszegi Egyetemi Központot választottad?

Több okból is. Egyrészt helyben van, másrészt a középiskolai tanáraink közül néhányan itt is oktatnak, így volt némi rálátásunk, hogy mire számíthatunk. Amikor jelentkeztünk, a gépészmérnöki szak akkor indult először. Ez nagy előny volt számunkra, mert mechatronikai képzés már létezett, de a gépészet közelebb állt hozzánk. Az is sokat számított, hogy családiasabb a légkör, és ha problémánk van, könnyebb segítséget kérni.

Az első félévek nehezek voltak?

Az elején azért küzdelmes volt. Például matematikából és fizikából sokat kellett dolgozni, hogy felvegyük a tempót. De azok, akik a gimnáziumból jöttek, nehezebb helyzetben voltak, mert nekik még a szakmai alapokat is fel kellett zárkóztatniuk. Nekünk a középiskolai gépészeti alapok miatt talán könnyebb volt, bár az egyetemi lét teljesen más. Idő kellett, hogy belerázódjunk, de fél évről fél évre magabiztosabbá váltunk.

Dominik, gondolkodtál a duális képzés lehetőségén, amikor elkezdted az egyetemet?

Igen, eszembe jutott, de őszintén szólva nem kaptunk elég információt arról, hogy pontosan mit is jelent a duális képzés. Középiskolában nem volt gyakorlatunk olyan formában, hogy például egy hétig a suliban, egy hétig a gyakorlati helyen legyünk. Amikor idejöttünk, hallomások alapján kellett döntenünk. Úgy gondoltam, hogy először a tanulmányokra koncentrálok, és majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Nem éreztem, hogy egyértelműen a duális képzés lenne a jó választás számomra.

A kapcsolatépítésre így is volt lehetőséged?

Igen, szerencsére sok lehetőséget kaptunk erre. Az oktatóink nagy segítséget nyújtottak, például gyárlátogatásokat szerveztek, amelyek során beleláthattunk a szakmába. Nagyon fontos a kapcsolatépítés, és hálás vagyok azért, hogy zalaegerszegi és környékbeli cégekkel is sikerült jó kapcsolatokat kialakítanom. A kötelező nyári szakmai gyakorlatot is egy zalaegerszegi cégnél töltöttem, és ez az időszak igazán megmutatta, milyen egy mérnök munkája a gyakorlatban. Az ember ilyenkor érti meg igazán, hogy mit is jelent a szakmája.

Hogyan sikerült egyensúlyban tartani a tanulást és a szabadidőt az egyetemi évek alatt?

Ez emberfüggő, de szerintem nagyon fontos megtalálni a középutat. A tanulás az első, ezt mindig szem előtt tartottam. Ha elvégeztem a kötelező feladataimat, akkor utána jöhetett a szabadidő. Például fociztam is egy ideig, de az egyetem miatt ezt végül abbahagytam. Egyszerűen nem fért bele minden, és a tanulmányokra kellett helyeznem a hangsúlyt. Ezt jó tanácsként tudom mondani mindenkinek: ha teljesítetted a kötelességeidet, utána élvezheted a szabadidőt, de mindig a tanulás legyen az első.

Mik a terveid a diploma után? Tanulnál tovább, vagy inkább a munkára koncentrálnál?

Mindkettőt szeretném. Dolgozni akarok, hogy szakmai tapasztalatot szerezzek, ugyanakkor párhuzamosan a mesterdiplomát is el szeretném végezni. Azt gondolom, hogy fontos a tanulás és a munka megfelelő egyensúlya.

 Mit üzennél azoknak, akik most gondolkodnak a mérnöki pálya választásán, és esetleg a Zalaegerszegi Egyetemi Központot fontolgatják?

A legfontosabb, hogy határozzák el magukat, és tegyenek meg mindent azért, hogy megszerezzék az alaptudást. Az oktatás itt, Zalaegerszegen kimagasló színvonalú. Az oktatók minden szükséges tudást átadnak, de a sikerhez neked is sok munkát kell belefektetned. Egy kis egyetem előnye, hogy itt nem csak egy Neptun-kód vagy, hanem ismernek téged, figyelnek rád, és sokkal közvetlenebb a légkör. Ha környékbeli diák vagy, mindenképp ajánlom a Zalaegerszegi Egyetemi Központot. Nem csak a szakmai tudást kapod meg, de számos lehetőség van duális képzésre is, ahol céges gyakorlatot szerezhetsz. Az egyetemen rengeteg támogatást kapsz, de a kapcsolatok építése már rajtad múlik. Ez az egyik legfontosabb dolog, ami nagyban megkönnyíti a pályakezdő időszakot.

 Interjú: Jóna István